Kiemelkedően meghatározó kisgyerekeknél a pedagógus személye, nevelési stílusa, módszerei, céljai, a gyerekekhez való hozzáállása.

A folyton bíráló, kritizáló, autoriter, hatalomelvű, szigorú stílus a gyerekekben szorongást, megfelelési kényszert vált ki. Az iskolákban bevett módszer volt, ebben nőttek fel generációk, és maguk a tanárok is ezt a nevelési attitűdöt tartották elfogadhatónak, hiszen ők maguk is ebben nevelkedtek.

Montessori lépett fel egy teljesen új megközelítéssel, amikor végre a gyermek egyénisége, érdeklődése, tehetsége számított és nem az, hogy egy berögzült rendszernek kelljen megfelelnie, haptákban állva, bólogatva, teljes mértékben alávetve magát a tanítónak.

Kurt Lewin kategóriákba rendezte a nevelési módszereket.

• A hatalomelvű módszer alapján autokratikus nevelési stílus
• A megértő, egyenrangú módszer a demokratikus stílus
• A teljesen magára hagyó módszer a laissez-faire stílus elnevezést kapta.

A Módszerek című film óvodai csoportokban végzett megfigyelésen alapszik, mely a három nevelési stílust mutatja be egyazon óvónő "vezetésén" keresztül. Döbbenetes módon ábrázolja a különbségeket mind a gyerekek motiváltsága, viselkedése, egymással való kapcsolódása során.

A film végén a gyerekekkel váltott néhány mondat még nyomatékosabban ábrázolja a nevelői módszerek hatásait, hatékonyságát, vagy éppen rombolását mind a gyerekek magatartására, lelkivilágára, pszichéjére, gondolkodására, hozzáállására.

Az elmúlt évek teljesen felborították a gyermekek világát, a naponta folyamatosan beáramló információdömping már a legkisebbek életébe is beférkőzött, melyet éretlen idegrendszerükkel gyakorlatilag képtelenek feldolgozni.

Hibáztathatnánk magunkat, a szülőket, a nevelőket, de a bűnbak keresés nem old meg semmit.

Úgy gondolom a problémák megoldásakor egyénileg érdemes kibogozni a szálakat, leásni a mélybe, körbejárva mind a gyermek szűk, mind táguló világát: mindazt, ami körbeveszi. Ugyanis amellett, hogy egységesen hatnak ránk a beáramló ingerek, hatások, emellett mindenki saját egyéni szintjén, saját családi vérmérséklete, attitűdje, hozzáállása, érzelmi-, lelki világa szerint reagál, és viselkedik.

Nem jelenthetünk ki semmit, hogy kire mi a legkárosabb hatás. Nem tudhatjuk az ok, okozati összefüggéseket addig, amíg meg nem ismerjük mélyebben az adott gyermeket és családját.

Szerintem a megértő, empatikus kapcsolódás, egymáshoz való viszonyulás az alap. Ha belső nyitottsággal, igazi figyelemmel fordulunk a másik felé, akkor nyílhatunk meg egymásnak, és a gócok, sérülések, sérelmek apránként ekkor válhatnak érzékelhetővé.

Ha egy kisgyermek túl korán találkozik a képernyővel, ha túl korán kap színes, élményekkel dúsított mozgóképi anyagot, akkor nyilvánvaló, hogy a természetes idegrendszeri fejlődésében zavar támad.

Nyilván nehéz a szülők helyzete is, ugyanis sokszor nincsenek a kezükben olyan módszerek, megoldási lehetőségek, melyekkel a gyereküket leköthetik, "szórakoztathatják", pláne, amikor időszűkében a nap huszonnégy órája sem elég.

Viszont érdemes hatni a szülőkre, kirántani őket is a napi hajszából. Az igény adott: egyre többen keresik a megoldásokat, lehetőségeket arra, hogyan tudnak akár csak napi néhány órát kikapcsolni, relaxálni, meditálni, vagy hétvégente elszabadulni a rutinfeladatok elől.

Itt lép be a képbe a pedagógia, gyógypedagógia, pszichológia. Minél komplexebb segítséget kapnak a családok a napi életvitelükhöz és minél személyreszabottabb módszertan, terápiás lehetőség van a kezükben, annál nagyobb a remény arra, hogy csökkenjen a napi frusztráció, és a fejlesztésre, szakmai, emberi támogatásra szoruló gyerekek, szülők apránként magukra találjanak a káoszban.

A Hinta-palinta blog oldal a kisgyermekek gondozásáról, neveléséről, pedagógiai- és gyógypedagógiai módszerekről, információkról, tanácsokról fog szólni. 

Miszori Hajnalka vagyok: 2024-ben határoztam el, hogy életem hátralevő részét a gyermekek között töltöm és a gyermekekért fogok tevékenykedni. Több év vállalkozói tevékenység után tértem le a megszokott útról, és a jövőbe mutató, hatékony tanulmányokba kezdtem.

A legnagyobb indíttatás számomra egyfajta belső útmutatás volt, miközben elém jött néhány lehetőség és volt szerencsém kipróbálni magam a gyermekek között bölcsődében, valamint tanulmányaim során óvodában is. Olyan szintű megerősítést kaptam a gyermekektől, amely életre szóló élményt adott és megadta a fókuszt a jövőre nézve.

Jelenleg kisgyermeknevelést tanulok és pedagógiai asszisztens tanfolyamot is végzek. Beadtam jelentkezésem az ELTE Bárczi Gusztáv gyógypedagógiai karára. Reményeim szerint felvételt nyerek, ugyanis rendelkezem informatikus könyvtáros diplomával, és nyelvvizsgával is.

Az óvodapedagógus képzést egyelőre elvetettem, mert produktívabbnak és fontosabbnak tartom a gyógypedagógiai módszertant, hiszen fokozódó ütemben nő a "problémás", nehezen motiválható, viselkedészavaros, idegrendszeri fejlődés lemaradásával küzdő, vagy éppen hiperaktív, figyelemzavaros, autisztikus spektrumzavarral, valamint egyéb lemaradásokkal rendelkező gyermekek száma.

Kifejezetten érdekel mindezek megoldási lehetősége, a módszerek, a gyermekek fejlesztése, képességeik kibontakoztatása, és egyben a családok segítése ezen az úton.

Blogomon mesélni fogok gondolataimról, megtapasztalásaimról, idézek majd könyvekből, cikkekből...

Tartsatok velem!