Kiemelkedően meghatározó kisgyerekeknél a pedagógus személye, nevelési stílusa, módszerei, céljai, a gyerekekhez való hozzáállása.

A folyton bíráló, kritizáló, autoriter, hatalomelvű, szigorú stílus a gyerekekben szorongást, megfelelési kényszert vált ki. Az iskolákban bevett módszer volt, ebben nőttek fel generációk, és maguk a tanárok is ezt a nevelési attitűdöt tartották elfogadhatónak, hiszen ők maguk is ebben nevelkedtek.

Montessori lépett fel egy teljesen új megközelítéssel, amikor végre a gyermek egyénisége, érdeklődése, tehetsége számított és nem az, hogy egy berögzült rendszernek kelljen megfelelnie, haptákban állva, bólogatva, teljes mértékben alávetve magát a tanítónak.

Kurt Lewin kategóriákba rendezte a nevelési módszereket.

• A hatalomelvű módszer alapján autokratikus nevelési stílus
• A megértő, egyenrangú módszer a demokratikus stílus
• A teljesen magára hagyó módszer a laissez-faire stílus elnevezést kapta.

A Módszerek című film óvodai csoportokban végzett megfigyelésen alapszik, mely a három nevelési stílust mutatja be egyazon óvónő "vezetésén" keresztül. Döbbenetes módon ábrázolja a különbségeket mind a gyerekek motiváltsága, viselkedése, egymással való kapcsolódása során.

A film végén a gyerekekkel váltott néhány mondat még nyomatékosabban ábrázolja a nevelői módszerek hatásait, hatékonyságát, vagy éppen rombolását mind a gyerekek magatartására, lelkivilágára, pszichéjére, gondolkodására, hozzáállására.

Az elmúlt évek teljesen felborították a gyermekek világát, a naponta folyamatosan beáramló információdömping már a legkisebbek életébe is beférkőzött, melyet éretlen idegrendszerükkel gyakorlatilag képtelenek feldolgozni.

Hibáztathatnánk magunkat, a szülőket, a nevelőket, de a bűnbak keresés nem old meg semmit.

Úgy gondolom a problémák megoldásakor egyénileg érdemes kibogozni a szálakat, leásni a mélybe, körbejárva mind a gyermek szűk, mind táguló világát: mindazt, ami körbeveszi. Ugyanis amellett, hogy egységesen hatnak ránk a beáramló ingerek, hatások, emellett mindenki saját egyéni szintjén, saját családi vérmérséklete, attitűdje, hozzáállása, érzelmi-, lelki világa szerint reagál, és viselkedik.

Nem jelenthetünk ki semmit, hogy kire mi a legkárosabb hatás. Nem tudhatjuk az ok, okozati összefüggéseket addig, amíg meg nem ismerjük mélyebben az adott gyermeket és családját.

Szerintem a megértő, empatikus kapcsolódás, egymáshoz való viszonyulás az alap. Ha belső nyitottsággal, igazi figyelemmel fordulunk a másik felé, akkor nyílhatunk meg egymásnak, és a gócok, sérülések, sérelmek apránként ekkor válhatnak érzékelhetővé.

Ha egy kisgyermek túl korán találkozik a képernyővel, ha túl korán kap színes, élményekkel dúsított mozgóképi anyagot, akkor nyilvánvaló, hogy a természetes idegrendszeri fejlődésében zavar támad.

Nyilván nehéz a szülők helyzete is, ugyanis sokszor nincsenek a kezükben olyan módszerek, megoldási lehetőségek, melyekkel a gyereküket leköthetik, "szórakoztathatják", pláne, amikor időszűkében a nap huszonnégy órája sem elég.

Viszont érdemes hatni a szülőkre, kirántani őket is a napi hajszából. Az igény adott: egyre többen keresik a megoldásokat, lehetőségeket arra, hogyan tudnak akár csak napi néhány órát kikapcsolni, relaxálni, meditálni, vagy hétvégente elszabadulni a rutinfeladatok elől.

Itt lép be a képbe a pedagógia, gyógypedagógia, pszichológia. Minél komplexebb segítséget kapnak a családok a napi életvitelükhöz és minél személyreszabottabb módszertan, terápiás lehetőség van a kezükben, annál nagyobb a remény arra, hogy csökkenjen a napi frusztráció, és a fejlesztésre, szakmai, emberi támogatásra szoruló gyerekek, szülők apránként magukra találjanak a káoszban.

A Hinta-palinta blog oldal a kisgyermekek gondozásáról, neveléséről, pedagógiai- és gyógypedagógiai módszerekről, információkról, tanácsokról fog szólni. 

Miszori Hajnalka vagyok: 2024-ben határoztam el, hogy életem hátralevő részét a gyermekek között töltöm és a gyermekekért fogok tevékenykedni. Több év vállalkozói tevékenység után tértem le a megszokott útról, és a jövőbe mutató, hatékony tanulmányokba kezdtem.

A legnagyobb indíttatás számomra egyfajta belső útmutatás volt, miközben elém jött néhány lehetőség és volt szerencsém kipróbálni magam a gyermekek között bölcsődében, valamint tanulmányaim során óvodában is. Olyan szintű megerősítést kaptam a gyermekektől, amely életre szóló élményt adott és megadta a fókuszt a jövőre nézve.

Jelenleg kisgyermeknevelést tanulok és pedagógiai asszisztens tanfolyamot is végzek. 

Blogomon mesélni fogok gondolataimról, megtapasztalásaimról, idézek majd könyvekből, cikkekből...

Tartsatok velem!